Nikodém Zsigmond
Kalandok az irodalom, a történelem, a szinkron és a fotózás világában.

Ariel és az enciklopédisták

- avagy mi is a szerelem?

 

...

Nemsokára született a királynak egy gyönyörű kislánya. A haja fekete volt, mint az ében, a bőre fehér, mint a hó, orcája piros, mint a vér. El is nevezték Arielnek.

Meghalt az anyuka, tattaratta… uncsi, lapozzunk tovább! Jött a mostoha, tattaratta… uncsi, tovább! Meghalt a király, ott maradt Ariel a gonosz mostohával, tükröm, tükröm, mondd meg nékem, tattarattata… uncsi, tovább… vadász megkegyelmez, Ariel menekül, ágak tépik, bokrok sebzik, tattaratta-ta-ta… Na, ez az! Ne tovább!
Meglátott... egy takaros kis házikót a tisztáson!!

- Kik lakhatnak itt? – kérdezte magától ártatlan őzike szemekkel Ariel, de mert megvolt a magához és hajszínéhez való esze, rögtön belátta, hogy ezt nem tudja, továbbá csekély a valószínűsége, hogy gondolati úton kikövetkeztetheti, főleg mert egy gyerekkori fertőző betegség szövődményeként el kellett távolítani gyulladásban lévő logikáját. Odament hát, és bekopogott.
- Hahó! – kiáltotta kedves, csilingelő hangocskáján, amit csak a közismerten rosszindulatú őzek, szalonkák, mókusok, békegalambok és malacperselyek hallottak bántóan harsány rikácsolásnak. – Lakik itt valaki?
- Senki! – felelte egy borízű, körszakállas hang függőleges csíkozású alsógatyában.
- Nyuszi! – rikoltotta boldogan a művelt Ariel. – Engedj be, kérlek!
Nyílott az ajtó, és kidugta a fejét a körszakállas. Ariel rémülten hátrahőkölt.
- Te nem a Nyuszi vagy!
- Ja. Hát nem – mondta a barátságtalanul borízű körszakállas, függőleges csíkozású alsógatyában.

Ariel gyengéd határozottsággal betolta az ajtót, majd kecsesen átlépett a borízű körszakállason, immár vízszintes csíkozású alsógatyában.
Belülről a kis ház tágasabb volt, mint kívülről hitte. A falat végig könyvespolc takarta, rajta sok-sok könyvvel. Az ablakokon helyes hernyómintás selyemfüggöny szűrte a fényt, a mosogatóban vidám kis mosómedvék szorgoskodtak egy víg dalt fütyörészve, a nappaliban hét kis íróasztal állt, rajtuk hét iszonyú kupi. Az íróasztalok mögött egy-egy daliás, ijedt tekintetű férfi ült.

Mint mondtam, Ariel különösen olvasott lány volt, gyanút fogott hát.
- Itt nem a hét törpének kéne laknia? – kérdezte csípőre tett kézzel. – Akik gyémántot bányásznak? Halljam, mit csináltatok velük?
- Mi… m-mi vagyunk a törpék – szólalt meg bátortalanul Szende.
- Aha! És ezt higgyem is el? – Ariel kiültetett az arcára egy porfiriji mosolyt. - Hol vannak a gyémántok?
- Itt! – mutatott Vidor az íróasztalára.
- Meg ott! – mutatott Tudor a könyvespolcra.
- És itt? – mutatott Ariel a fejére. – Na jó, feleljetek, míg finom vagyok és nőies! Kik vagytok?
- Enciklopédisták – mondta Szundi, aki a csinos Ariel érkezése óta különösen élénk és éber lett. – Mi a tudás gyémántjait bányásszuk ki, és rendezzük egy nagy gyűjteménybe.
Ariel gyanakodva méregette őket.
- Szóval, tudósok vagytok.
Szende szégyenlősen felvihogott.
- Af... affélék – morzsolgatta zavarodottan a tökeit. – Én a filozófiai és művészetesztétikai szócikkeket szerkesztem, Szundi a matematikai és fizikai szócikkeket, Vidor a biológiait és kémiait, Tudor a történelmit és vallástörténetit, Hapci az irodalmit és nyelvészetit, Morgó pedig a politikait.
- És Kuka?
- Kint van a ház előtt – kapott a fonal után lelkesen Tudor. - Hetente ürítik.
- Istenem – emelte az égre tekintetét Ariel. – Ez nem lehet igaz!
- De. Szerdánként! Jaaaa! Ez a Kuka? Ő a zenei szerkesztő. Plussz reggelit csinál, meg takarít.

Morgó, a borízű körszakállas közben feltápászkodott, horizontális csíkozásból ismét vertikálisba váltott, és harciasan Ariel elé állt.
- Azt tudjuk, hogy mi kik vagyunk! De ki vagy te?
Ariel szeme huncutul csillogott.
- Én vagyok a vidámság, az élet és a testiség.
- Óóó! –hördültek fel az enciklopédisták. – A testiség?
- A testiség. Bujaság, érzékiség, erotika, szerelem…
- Úúúú! – hörögtek megint mind, mert a B és az E betűn már túl voltak, így volt némi fogalmuk a bujaságról és az erotikáról, de az Sz-nél még nem tartottak. Ez kissé elbizonytalanította őket.
Ariel otthonosan körülnézett.
- Na, jól van. És hol fogok aludni?
- Csak hét ágyunk van! – morogta durcásan Morgó.
- Ó! Hát akkor kénytelen leszek valamelyikőtökkel egy ágyban aludni, igaz?
- Igen! Hurrá! – üvöltötték az enciklopédisták egy kozák művészeti együttest is megszégyenítő összhangban.
- De melyikőtökkel?
- Velem! Velem! – süvített a levegőbe hatszor. Kuka ugyanis csak jelentkezni tudott, így ő maga süvített a levegőbe.
- Na várjatok! – intette le őket Ariel. – Döntsünk igazságosan. Ti mindent tudtok, ugye?
- Igen!
- Lássuk, mit tudtok a szerelemről. Aki megmondja nekem, mi kell egy nőnek, azzal töltöm az éjszakát. Szende?
- Khm… Nos, hát… A nő szeret beszélni. Tehát nyilván egy olyan társra vágyik, aki megfelelő bölcsességgel bír, mert az ilyennel mindenről lehet beszélgetni. Ez kell a nőnek. Egy filozófus.
- Hm – csettintett elégedetten Ariel. – Nem rossz. Szundi?
- A nő realista, két lábbal áll a földön. Olyan férfi kell neki, aki ismeri a természet és a logika törvényeit. Egy matematikus kell neki. De minimum egy fizikus.
- Hm. Nem rossz. Vidor?
- A nő örömre és gyönyörre született…
- Bíztató – vetette közbe Ariel.
- …ezért olyan valaki kell neki, aki tudja, hogyan termelődik az endorfin, a dopamin és a szerotonin. Egy biokémikus kell neki.
- Hm. Alakul. Tudor?
- A történelem világosan beszél. A nők a hősöket szeretik, akik képesek akár meghalni is értük.
- De ezt előbb be is kell bizonyítaniuk – mosolyodott el Ariel, mert Karinthyt is olvasott. – Hapci?
- A nők romantikus, érzékeny lelkek. Vers kell nekik, mely őket énekli meg, óda, mely őket dicsőíti.
- Jó! Morgó?
- Egyértelmű. Hatalom kell nekik. És pénz. Vagyis egy politikus.
- Nem árt, valóban. Vagyis egy politikus mindig árt, de hagyjuk. Kuka?
A megfelelt hatak felszabadult gúnykacajban törtek ki.
- Ő nem tudja! Neki meg kell mondanod!
Ariel lehunyta pilláit, majd e pillanatnyi csend után így szólt.
- Kukával alszom.
*

 

 

Hírek

  • Hupikék törpikék
    2011-07-12 13:35:51

    Elkészült életem talán legnyomasztóbb szinkronja a Hupikék törpikék élőszereplős/animációs moziváltozatához. Generációk kedvenc sorozatának szereplőit újra szinkronizálni az eredeti hangok kényszerű nélkülözésével igen hálátlan feladat, és pontosan tudom, hogy nem úszom meg anyázás, illetve hülyézés nélkül.

    Ha csak szóba kerül a sorozat, mindenkinek két színészóriás, két ikon ugrik be: Sinkovits Imre, a sosem haragvó, szeretettel kormányzó Törpapa szerepében, és Haumann Péter, az önmaga gonoszságába szerelmes, őrült és habókos varázsló, Hókuszpók zseniális megszólaltatójaként. Sinkovits Imre azonban már nincs közöttünk, a maga mögött hagyott űrt senki sem képes betölteni, ő egyike a pótolhatatlan színművészeinknek. Haumann Péter pedig hosszú töprengés után végül úgy döntött, nem vállalja az ezúttal élőszereplőként tobzódó, a negyvenes éveiben járó Hank Azaria által játszott Hókuszpók szinkronizálását.

    Mit lehet ebben a helyzetben tenni?

    1. Meg lehet próbálni valamiképpen utánozni az eredeti hangokat. Csakhogy mind Sinkovits Imre, mind Haumann Péter olyan egyedi, megimételhetetlen színjátszást és ízt képviselt, ami eleve reménytelenné tette volna az efféle vállalkozást.

    2. Újra kell alkotni a törpikék és Hókuszpók hangját. Ennek meg az a túlbecsülhetetlenül nagy kockázata, hogy a sorozat ismerői és rajongói csalódni fognak, mert kedvenc szereplőik nem kedvenc hagjukon szólalnak meg. Természetesen tisztában voltunk ezzel a kockázattal, mégis ezt a megoldást kellett választanunk. A moziváltozatban senki sem kaphatta vissza régi, 25 évvel ezelőtti hangját. Az új szinkronnál minden törekvésünk arra irányult, hogy szűz füllel hallgatva minden percében élvezhető, vicces, kalandos, játékos filmhangot készítsünk, kiaknázva a Tóth Tamás szellemes szövegében rejlő összes lehetőséget, és hogy minden szereplő olyan egyéni, jól azonosítható stílusban beszéljen, hogy egy gyerek - hupikék törpplüssökkel való játszás közben -, vagy az anyukája/apukája - mesélés közben - egymaga megszólaltathassa az összes karaktert.

  • Hereafter - Azután
    2011-01-14 18:29:14

    Ma elkészült a Clint Eastwood rendezte Hereafter c. film szinkronváltozata. A magyar forgalmazó Azután címmel jelenteti meg DVD-n. A főbb szereplőknek Stohl András, Zsigmond Tamara, Fullajtár Andrea, Bogdányi Titanilla, Anger Zsolt, Harsányi Gábor és a kiskamasz Glósz András kölcsönözte a hangját.

    Clint Eastwood megint érzékenyen dolgozott fel egy mindenkit érdeklő, ám sokak által megmosolygott témát, a túlvilág kérdését. Miközben a film minden percéből árad a profizmus, a rendező egészen hihetetlen emberséggel, szeretettel vezeti színészeit. Halálbiztosan érez rá a lélekbe markoló, drámai pontokra, és nem kapkod. Kivárja, hogy a színészek minden apró rezdülése felszínre bukkanjon, hogy a szereplők elhiggyék azt, amit el akarnak (és el is tudnak!) hitetni. Ott, a szemünk láttára, velünk együtt élik meg mindannyiunk atavisztikus tragédiáit.

    A magyar művészek az első másodpercben felismerték, hogy egy nem mindennapi művel van dolguk, s ennek megfelelően szívüket-lelküket beletették a produkcióba, sokszor engem is meglepve magasan léc feletti teljesítményükkel. Fullajtár Andra például valóságosan is kiborult, igazi könnyeket sírt, mikor elszakították az anyától egyetlen életben maradt gyermekét. Megrázó és szép pillanatok voltak.

    Ajánlom mindenkinek. Aki hisz, annak azért, aki meg nem, annak azért.

Honlap készítés ingyen

Szavazás

Mi a véleményed a filmek szinkronizálásáról?
A szinkron nem más, mint hamisítás.
A jó szinkront szeretem, de egyre kevesebb ilyen van.
Szeretem a szinkront.
Erefeti nyelven nézem a filmeket, felirattal.
Asztali nézet