Nikodém Zsigmond
Kalandok az irodalom, a történelem, a szinkron és a fotózás világában.

Ígéretek

 

Jézus mondá: Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy szabadítsd meg őket a gonosztól! És kérdé a Fiú, midőn a Lányt ölelé a sötétség felett: Te teremtettél, Atyám, nem éppúgy fiad vagyok-e hát?

 

igeret.jpg

Veszprém, Benedek-hegy

 

 

Jézus fent ült a hegyen, Magdolna hozzábújt, és vézna vállára hajtotta a fejét. Arcán átszellemült mosoly szaladt szét.

- Ugye, mindig szeretni fogsz? - kérdezte.

- Mindig – felelte Jézus. – Nem tudok nem szeretni.

- És nem hagysz el sohasem, ugye?

- Soha. Vagy ha mégis, Atyám nevével feltámadok.

Magdolna ráemelte szemét a férfira. Nem tudta, komolyan beszél-e.

- Megígéred? – szólalt meg egy pillanatnyi csend után.

- Megígérem - mondta Jézus, de nem nézett Magdolnára.

Tekintetét konokul előre szegezte, a távolba, ahol hasbakarcolt kutyák acsarkodtak, piros tetejű, fehér- és kékfalú házak bugyborékoltak a teremtés felszínén, és aranyfogú kereskedők marták ki az emberek húsát, hogy mértékre eladják. A völgyben egy József nevű ács kereszthez való gerendákat adott el a rómaiaknak, mert mint mondta, valamiből élni kell.

 

A Fiú fent ült a hegyen, a Lány hozzábújt, széles vállára hajtotta a fejét. Arcán átszellemült mosoly szaladt szét. Így, összeölelkezve néztek Nyugatra, ahonnan gombafelhők kormolódtak a lábfejükre, ahol elemi részecskékből: húrokból, szálakból, elektronokból foltozódott össze a világ, ahol hasbakarcolt kutyák acsarkodtak, piros tetejű, fehér- és kékfalú házak kínálták magukat bérbe és tulajdonba, a plázák pedig este tízig tartottak nyitva.

- Ez olyan szép! – mondta a Lány.

- Micsoda?

- Ez az egész. Hogy te meg én együtt vagyunk. Örökké együtt leszünk, ugye?

- Aha.

- Apuék már kinéztek nekünk egy piros tetejű házat, az övék mellett. Az is piros tetejű…

- Mert azt hiszik, elveszlek?

- Miért, nem veszel el? Megígérted!

- De… Elveszlek…

- Csodás életünk lesz, hidd el! Elmondjam, hogyan képzelem a jövőnket?

- Aha. Mondd!

- Apuék megveszik nekünk azt a piros tetejű házat az ő piros tetejű házuk mellett, gyönyörű esküvőnk lesz, nászútra Portugáliába megyünk, mert mindig látni szerettem volna a babérerdőt Madeirán… Tudod te, hogy az milyen szép?

- Nem.

- Nagyon szép! Aztán te átveszed Apu vállalkozását, és amikor már anyagilag megalapoztuk az életünket, jöhetnek a gyerekek…

- -kek?

- Persze! Megbeszéltük, nem? Már nem akarsz gyerekeket?

- De. Egyet. Nem. Se.

- Ne hülyülj már, gyerek nélkül nem család a család! Ennyire nem lehetsz önző!

- Nem vagyok önző. Csak reális.

- Na, jó, akkor mondd el, hogyan képzeled te a jövőt!

- Én? Amikor vége lesz a háborúnak.., ha a gombafelhő lombkoronává alakul, és elül ez a nagy por, amitől most az orrunkig se látunk, csak a fehér és fekete foltokból próbálunk tájékozódni, akkor…

- Akkor?

- Akkor… Talán majd akkor elgondolkozunk, miért is csináltuk ezt.

- Mit?

- Hát, ezt, amit most látsz! Mi az, amit valóban keresünk, ami helyett piros házakban, babérerdőben, vállalkozásban, gazdagságot ígérő háborúban kutatjuk a szépséget és az értelmet?

- A háború tényleg gáz, de a többit én szépnek és értelmesnek látom. Valahol és valamiből élni kell.

- Igen – mondta a Fiú keserűen. - Valahol, valamiből, valamiért...

A Lány a tenyerével maga felé fordította a Fiú arcát, és egy vigasztaló csókot forrasztott az ajkára. Mögöttük, az Édentől keletre hirtelen feltámadt a szél, meglebbentette Jézus haját, néhány aprócska levelet játszva megtáncoltatott a hajszálak és húrok között, éppen csak elidőzve kissé, mielőtt felpattintaná a lélek fedelét. Jézus pillája megremegett, majd lassan kinyílt a szeme. Nyelvével vigyázva megnedvesítette kiszáradt száját, óvatosan felemelte a fejét, és körülnézett. A sárga talajból élénkzöld fű hajtott ki, a fák virágba borultak, ártatlan emberség és megtartó szeretet áradt szét a vaskorlát körül.

- Embert! – suttogta Jézus. – Ember kell a teljességhez!

A Fiú és a Lány azonban nem hallott, nem látott semmit, mert háttal ültek keletnek az Édenben. Hasbakarcolt kutyák acsarkodtak, a plázák pedig este tízig várták a vevőket, az ajándékboltban keresztre feszített Jézus-szobrocskákkal.

 

 

 

 

*

 

 

Hírek

  • Hupikék törpikék
    2011-07-12 13:35:51

    Elkészült életem talán legnyomasztóbb szinkronja a Hupikék törpikék élőszereplős/animációs moziváltozatához. Generációk kedvenc sorozatának szereplőit újra szinkronizálni az eredeti hangok kényszerű nélkülözésével igen hálátlan feladat, és pontosan tudom, hogy nem úszom meg anyázás, illetve hülyézés nélkül.

    Ha csak szóba kerül a sorozat, mindenkinek két színészóriás, két ikon ugrik be: Sinkovits Imre, a sosem haragvó, szeretettel kormányzó Törpapa szerepében, és Haumann Péter, az önmaga gonoszságába szerelmes, őrült és habókos varázsló, Hókuszpók zseniális megszólaltatójaként. Sinkovits Imre azonban már nincs közöttünk, a maga mögött hagyott űrt senki sem képes betölteni, ő egyike a pótolhatatlan színművészeinknek. Haumann Péter pedig hosszú töprengés után végül úgy döntött, nem vállalja az ezúttal élőszereplőként tobzódó, a negyvenes éveiben járó Hank Azaria által játszott Hókuszpók szinkronizálását.

    Mit lehet ebben a helyzetben tenni?

    1. Meg lehet próbálni valamiképpen utánozni az eredeti hangokat. Csakhogy mind Sinkovits Imre, mind Haumann Péter olyan egyedi, megimételhetetlen színjátszást és ízt képviselt, ami eleve reménytelenné tette volna az efféle vállalkozást.

    2. Újra kell alkotni a törpikék és Hókuszpók hangját. Ennek meg az a túlbecsülhetetlenül nagy kockázata, hogy a sorozat ismerői és rajongói csalódni fognak, mert kedvenc szereplőik nem kedvenc hagjukon szólalnak meg. Természetesen tisztában voltunk ezzel a kockázattal, mégis ezt a megoldást kellett választanunk. A moziváltozatban senki sem kaphatta vissza régi, 25 évvel ezelőtti hangját. Az új szinkronnál minden törekvésünk arra irányult, hogy szűz füllel hallgatva minden percében élvezhető, vicces, kalandos, játékos filmhangot készítsünk, kiaknázva a Tóth Tamás szellemes szövegében rejlő összes lehetőséget, és hogy minden szereplő olyan egyéni, jól azonosítható stílusban beszéljen, hogy egy gyerek - hupikék törpplüssökkel való játszás közben -, vagy az anyukája/apukája - mesélés közben - egymaga megszólaltathassa az összes karaktert.

  • Hereafter - Azután
    2011-01-14 18:29:14

    Ma elkészült a Clint Eastwood rendezte Hereafter c. film szinkronváltozata. A magyar forgalmazó Azután címmel jelenteti meg DVD-n. A főbb szereplőknek Stohl András, Zsigmond Tamara, Fullajtár Andrea, Bogdányi Titanilla, Anger Zsolt, Harsányi Gábor és a kiskamasz Glósz András kölcsönözte a hangját.

    Clint Eastwood megint érzékenyen dolgozott fel egy mindenkit érdeklő, ám sokak által megmosolygott témát, a túlvilág kérdését. Miközben a film minden percéből árad a profizmus, a rendező egészen hihetetlen emberséggel, szeretettel vezeti színészeit. Halálbiztosan érez rá a lélekbe markoló, drámai pontokra, és nem kapkod. Kivárja, hogy a színészek minden apró rezdülése felszínre bukkanjon, hogy a szereplők elhiggyék azt, amit el akarnak (és el is tudnak!) hitetni. Ott, a szemünk láttára, velünk együtt élik meg mindannyiunk atavisztikus tragédiáit.

    A magyar művészek az első másodpercben felismerték, hogy egy nem mindennapi művel van dolguk, s ennek megfelelően szívüket-lelküket beletették a produkcióba, sokszor engem is meglepve magasan léc feletti teljesítményükkel. Fullajtár Andra például valóságosan is kiborult, igazi könnyeket sírt, mikor elszakították az anyától egyetlen életben maradt gyermekét. Megrázó és szép pillanatok voltak.

    Ajánlom mindenkinek. Aki hisz, annak azért, aki meg nem, annak azért.

Honlap készítés ingyen

Szavazás

Mi a véleményed a filmek szinkronizálásáról?
A szinkron nem más, mint hamisítás.
A jó szinkront szeretem, de egyre kevesebb ilyen van.
Szeretem a szinkront.
Erefeti nyelven nézem a filmeket, felirattal.
Asztali nézet