Honnan származik? - Szarvashiba

Időt, fáradságot, valamint barátaim és üzletfeleim idegrendszerét nem kímélve újabb sötét titok kulcsára derítettem göngyöleget.

Napok óta képtelen vagyok aludni éjszakánként, amiben igen elhanyagolható szerepet játszik az a tény, hogy általában éjszakás vagyok. Folyton egyetlen kérdés köré csoportosulnak a gondolataim: honnan ered a „szarvashiba” szavunk?
Avagy köznapibban: mi az etimológiája?

Nos, a kérdés megválaszolása nem is olyan egyszerű, mint hinnénk, ugyanis az etimológiai szótár nem igazít el minket e talányban. Így maradt másik kedvenc nyomozati módszerem, a kínvallatás, amit rendre közvélemény-kutatásnak álcázok, de csak a kóbor apácák megtévesztése céljából, kiknek vajszíve és szűzies erénye nem bírná a köröm- és szájtépés vérfagyasztó látványát.

Haladjunk tehát a nyilvánvalóan komolytalan magyarázattól az egyre valószínűbbek felé:

Ahogy Móricka elképzeli:
„Szerintem ez tényleg a vadászathoz kapcsolódik. Úgy képzelem, hogy az egyszeri vadász előtt felsejlett egy nagytestű, alacsony alak, és felette az ágakat agancsnak képzelte a forma fején. Odadurrantott, mire vadásztársa letolt gatyával felsikoltott, merthogy ő guggolt ott, miután keresett egy eldugott zugot, ahol elvégezheti a nagydolgát.
Ez szar-vas-hiba.”
Nem egy szépségdíjas szófejtés, annyiban azonban mégis közel áll a valósághoz, hogy nem a szarvas a jelző szótöve. Bravó, Móricka!

NEMECSEK ERNŐ ezt írta, átvéve az etimológiai szótár találgatását:
„A szarvashiba meg nem a szarvasból eredhet, hanem a látható, feltűnő jel ellenére (mint a szarvas hatalmas agancsa) elkövetett hibára utal.”

Ez olyasfajta absztrahációt jelentene, amelyet a néplélektől idegennek gondolnánk. Nem a szarvasra gondol, miközben szarvast mond? De ernőnek igaza van abban, hogy a kifejezésnek nincs köze a szarvashoz. Annak ellenére sincsen, hogy szinte eposzi jelzője lett a „bődületes, bőgő”. Bravó, ernő!

Keisla ezt írta – nem szó szerint:
A régi magyarok főméltóságait szarvasnak hívták, ők hozták a közösség életét befolyásoló, nagy horderejű döntéseket. Ha ők hibáztak, az kapitális, mindenkit érintő hiba volt. Innen ered a szarvashiba.
Egészen hihető magyarázat. Bravó, Keisla!

A Magyar Televízió Szarvashiba c. műsorának keretjátéka azt sugallja, hogy a kifejezés a Csodaszarvas legendájához kapcsolható. Elvégre Hunor és Magor rendre elvétették, vagyis elhibázták a Csodaszarvast, és úgy csalta az őket egyre messzebbre a lápos Meotisz földjétől. Ám ha ez lenne a szó eredete, kétségkívül pozitív töltettel kellene bírnia, miként a szép alán tündérek és Dul leányai is bírtak a két ifjú dalia és nemkülönben deli leventéik pozitív töltetével.

A tudománytörténet is szolgál egy szarvasos szarvashibával. (Idézet Dr. Vajta Gábortól:) "William Harvey (1578-1657), a vérkeringés felfedezője volt az első, aki kijelentette, hogy nincs női sperma. E nagyszerű és vitathatatlanul igaz felismerésével egyidőben azonban kutatásainak egy másik eredményét is publikálta. E szerint a férfiúi spermának nincs semmiféle szerepe a megtermékenyítésben. Az ember azt hinné, komoly tudós ilyet nem állíthat, ám Harvey következtetése mosolyogtató ugyan, de nem teljesen alaptalan. I. Károly királytól ugyanis nagyvonalú támogatást kapott szaporodásbiológiai kísérleteihez: szabadon használhatta a windsori kastély vadasparkját. A park pedig tele volt szarvasokkal. Harvey 12 éven át figyelte őket, és elemezte a viselkedésüket. Hihetetlen pechjére ezeknél az állatoknál - igen praktikus módon - a megtermékenyítést követően az embriófejlődés a kezdeti stádiumban leáll, és csak hónapok múltán folytatódik, hogy a születés a meleg évszakokra essék. Így aztán a sperma-bevitel és a fogantatás közötti ok-okozati összefügés nem volt kimutatható és tudományosan igazolható. Harvey klasszikus mondása: "Ex ovo omnia!" (Minden élő a tojásból, vagyis a petesejtből ered) a mai napig kedvelt mottó."
Ez a történet oly mellbevágó, hogy hajlamosak volnánk elfogadni a "szarvashiba" forrásának.

Ám a valóság nem ez. Ugyanis a szarvashiba (ahogy azt a Nyevtudományi Intézettől megtudtuk) már a 13. században, vagyis jó 300 évvel Harvey előtt felbukkan írásos emlékeinkben. Ennek pedig csak egy logikus magyarázata lehet: az, hogy ezt a kifejezésünket is a kereszténységnek, egészen pontosan a latin kereszténységnek, még pontosabban a Biblia latin fordításának köszönhetjük.

Igen, Hölgyek és Urak, a szarvashiba feltehetően nem más, mint egy leiterjakab.
Tudjuk, mi a leiterjakab? Nem?
Na!
A leiterjakab súlyos fordítási hiba. A kifejezés onnan származik, hogy egy Ágai Adolf nevű újságíró (többek között a Borsszem Jankó tehetséges munkatársa) fiatal korában - ami úgy a 19. század végére esett - a Jacobs Leiter, azaz a Jákob lajtorjája fordulatot Leiter Jakabnak fordította.

Ilyesmi történt a szarvashibával is. Az elkövetőt ez esetben is ismerjük: Szent Jeromos a neve, és vélhetően nem ezért a tévedéséért avatták szentté.
Szent Jeromos - a Vulgatában – egyszerűen felszarvazta Mózest! Hogy ez miként történhetett meg? Nem úgy, ahogyan ezt a mai, mássághoz szokott világban képzelnénk. Hanem így:

„Amikor Mózes lejött a Sínai-hegyről – a tanúság két kőtáblája Mózes kezében volt, amikor lejött –, Mózes nem tudta, hogy arcának bőre ragyogott, mivel vele beszélt” – olvashatjuk a 2Móz 34,29-ben.

Az eredeti héberben a káran (qaran) ige áll, amely a kerep – „szarv, szaru” szócsaládhoz tartozik. Az ige jelentése: szarvszerű sugarakat bocsát ki; sugároz; ragyog. A szemita képzelőtehetség a napsugarakat szarvhoz hasonlította. Így szokták a gyermekek is a Napot ábrázolni: a Napot körülvevő „szarvak” a napsugarakat jelképezik.

Csak Szent Jeromos Vulgatája fordította szöveghelyünket a szófejtés alapján szarvval: „et ignorabat quod cornuta esset facies sua” (és nem tudta, hogy arca felszarvazott). A Szent István Társulat által 1930-ban kiadott ószövetségi Szentíráshoz írt kísérőszövegében Takáts Ernő professzor megjegyzi: „A latin fordítás a sugárzik szó helyett mind a három helyen (29, 30, 35. vers) szó szerint azt írja, hogy – fénysugarakból – szarva volt Mózes arcának: e kifejezés következtében szokták Mózest két szarvval ábrázolni.”

Úgy képzelem, hogy e tévedés után az apát úr megkérdezte ügybuzgó szerzeteseit, ki vállalna egy fordítást eredeti héberből? Jeromos persze, jelentkezett. Mire az apát úr megrótta: „Jeromos, fiam, a múltkori szarv-as hiba után jobb, ha maga nem fordít egy ideig!”

Azóta a latin egyházban Mózes képén, szobrán megjelent a szarvpár. A leghíresebb példa rá a római San Pietro in Vinculi (Bilincses Szent Péter) templomban, II. Gyula pápa síremlékén a Mózes-szobor, Michelangelo egyik remekműve.