Honnan származik? - Bakot lő
Aki bakot lő, szarvashibát követ el. Tudjuk, melyik mit jelent, de mi az eredeti tartalmuk?
Pár napja szinte öntudatlanul írtam le a mindannyiunk által gyakran használt sztereotípiát: bakot lő. Hát, igen – gondoltam kissé cinikusan -, ilyen a vadászsors. 
Első ránézésre logikusnak tűnik az igenlő válasz, hiszen annyira összenőtt a "szarvashiba" kifejezésünkkel, hogy önkéntelenül is egy hím szarvas tévedésszerű lelövésére gondolunk. De miért lenne egy hím szarvas (vagy őz) lelövése baklövés, azaz szarvashiba? Mert ünőt akartunk? Badarság. Vadászhoz méltatlan kegyetlenség lenne egy esetleges utódot gondozó nőstény kilővése. Erdőgazdálkodási szempontból őzbakra, szarvasbikára vadásznak, tehát a hím szarvas kilövése semmiképpen sem lenne szarvashiba.
Mert más állatot akartunk elejteni? Azzal meg nem a „bak” állna szemben, és egyébként is túlságosan gyakorta kellene előfordulnia ahhoz, hogy önálló szólásba foglalni érdemes legyen. Már csak nem lőnek ennyiszer mellé a vadászok!
Nosza, legott közvélemény-kutatásba fogtam. Ki mit gondol, honnan ered a „bakot lő”? Avagy köznapibban: mi az etimológiája?
Szinte mindenki a vadászattal kapcsolta össze, bár magyarázatot senki sem tudott a fenti kérdésekre.
Végül találtam egy embert, aki mást mondott.
Szerinte a szólás egy régi társasjátékból ered, amit egy táblán pörgethető iránytűvel és bábukkal játszottak. A játéktábla nyolc mezőre volt osztva, és az egyik mezőbe egy hím szarvas feje volt belerajzolva. Ez volt a legalacsonyabb értékű mező, így tehát az a játékos, aki a szarvast pörgette, nem léphetett a bábujával, vagy szerencsétlen kombinációban még vissza is kellett lépnie. Tehát: bakot lőtt!
Érdekes szótörténeti megfejtés lehetne! Már majdnem el is hittem!
Ám a valóság nem ez.
A valóság az, hogy a bakot lő kifejezés a középkori német lövészversenyekre vezethető vissza. Ezeken a viadalokon ugyanis a leggyengébb eredményt produkáló lövész vigaszdíjként egy bakkecskét kapott ajándékba. Őrá aztán ujjal mutogathattak az utcagyerekek, míg megszégyenülve hazaporoszkált, édesnek nem nevezhető terhével: "Nézzétek, bakot lőtt!"
Hát, igen, ő lőtt bakot! Ilyet:
Na, jó, de akkor honnan ered a szarvashiba?
Hírek
- Hupikék törpikék2011-07-12 13:35:51
Elkészült életem talán legnyomasztóbb szinkronja a Hupikék törpikék élőszereplős/animációs moziváltozatához. Generációk kedvenc sorozatának szereplőit újra szinkronizálni az eredeti hangok kényszerű nélkülözésével igen hálátlan feladat, és pontosan tudom, hogy nem úszom meg anyázás, illetve hülyézés nélkül.
Ha csak szóba kerül a sorozat, mindenkinek két színészóriás, két ikon ugrik be: Sinkovits Imre, a sosem haragvó, szeretettel kormányzó Törpapa szerepében, és Haumann Péter, az önmaga gonoszságába szerelmes, őrült és habókos varázsló, Hókuszpók zseniális megszólaltatójaként. Sinkovits Imre azonban már nincs közöttünk, a maga mögött hagyott űrt senki sem képes betölteni, ő egyike a pótolhatatlan színművészeinknek. Haumann Péter pedig hosszú töprengés után végül úgy döntött, nem vállalja az ezúttal élőszereplőként tobzódó, a negyvenes éveiben járó Hank Azaria által játszott Hókuszpók szinkronizálását.
Mit lehet ebben a helyzetben tenni?
1. Meg lehet próbálni valamiképpen utánozni az eredeti hangokat. Csakhogy mind Sinkovits Imre, mind Haumann Péter olyan egyedi, megimételhetetlen színjátszást és ízt képviselt, ami eleve reménytelenné tette volna az efféle vállalkozást.
2. Újra kell alkotni a törpikék és Hókuszpók hangját. Ennek meg az a túlbecsülhetetlenül nagy kockázata, hogy a sorozat ismerői és rajongói csalódni fognak, mert kedvenc szereplőik nem kedvenc hagjukon szólalnak meg. Természetesen tisztában voltunk ezzel a kockázattal, mégis ezt a megoldást kellett választanunk. A moziváltozatban senki sem kaphatta vissza régi, 25 évvel ezelőtti hangját. Az új szinkronnál minden törekvésünk arra irányult, hogy szűz füllel hallgatva minden percében élvezhető, vicces, kalandos, játékos filmhangot készítsünk, kiaknázva a Tóth Tamás szellemes szövegében rejlő összes lehetőséget, és hogy minden szereplő olyan egyéni, jól azonosítható stílusban beszéljen, hogy egy gyerek - hupikék törpplüssökkel való játszás közben -, vagy az anyukája/apukája - mesélés közben - egymaga megszólaltathassa az összes karaktert.
- Hereafter - Azután2011-01-14 18:29:14
Ma elkészült a Clint Eastwood rendezte Hereafter c. film szinkronváltozata. A magyar forgalmazó Azután címmel jelenteti meg DVD-n. A főbb szereplőknek Stohl András, Zsigmond Tamara, Fullajtár Andrea, Bogdányi Titanilla, Anger Zsolt, Harsányi Gábor és a kiskamasz Glósz András kölcsönözte a hangját.
Clint Eastwood megint érzékenyen dolgozott fel egy mindenkit érdeklő, ám sokak által megmosolygott témát, a túlvilág kérdését. Miközben a film minden percéből árad a profizmus, a rendező egészen hihetetlen emberséggel, szeretettel vezeti színészeit. Halálbiztosan érez rá a lélekbe markoló, drámai pontokra, és nem kapkod. Kivárja, hogy a színészek minden apró rezdülése felszínre bukkanjon, hogy a szereplők elhiggyék azt, amit el akarnak (és el is tudnak!) hitetni. Ott, a szemünk láttára, velünk együtt élik meg mindannyiunk atavisztikus tragédiáit.
A magyar művészek az első másodpercben felismerték, hogy egy nem mindennapi művel van dolguk, s ennek megfelelően szívüket-lelküket beletették a produkcióba, sokszor engem is meglepve magasan léc feletti teljesítményükkel. Fullajtár Andra például valóságosan is kiborult, igazi könnyeket sírt, mikor elszakították az anyától egyetlen életben maradt gyermekét. Megrázó és szép pillanatok voltak.
Ajánlom mindenkinek. Aki hisz, annak azért, aki meg nem, annak azért.
Szavazás